A noszvaji szilvalekvár története

Noszvaj a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál található kis település, mely többek között szilvalekvárjáról híres.

A lekvárfőzés története évszázadokra nyúlik vissza Noszvajon. Az 1930-as évekből fennmaradt feljegyzések szerint Noszvaj – mely akkor még Borsod megyéhez tartozott – a megye 3. legnagyobb gyümölcstermesztő települése volt.

Az itt termesztett gyümölcsöt és az abból készült termékeket a helybéliek a környező falvakban és az Alföld mezővárosaiban heti vásárokon értékesítették, vagy más árucikkekre cserélték. A gyümölcsöt aszalták vagy lekvárt készítettek belőle. „Szuszinkás” faluként emlegették a környékbeliek Noszvajt, mivel a házak udvarán épített kemencékben almát, körtét, szilvát, barackot aszaltak – „szuszinkát” (aszalt gyümölcsöt) készítettek.

Másik jellemző terméke a falunak a szilvalekvár, melyet ma is az évszázadok alatt bevált „recept” alapján készítünk.

„Magvazd (vagy a helyi szójárás szerint: „faggasd”) ki a szilvát, tedd üstbe, és főzd addig, míg egy csepp víz sem marad benne, és „megáll a kanálban” (mennyiségtől függően 10-20 órát). Édes szájúak cukrot is tehetnek hozzá. Ezzel a módszerrel évekig eltartható lekvárt készíthetsz.”